Parna felujitas

Nem regiben kaptam egy szep zold parna huzatot, amit megunt a gazdaja, mert mindig elszakadt neki. Levagtam a szeleit, a kozeper pedig ra applikaltam egy selyemfestmenyt.
Klassz lett, igaz?

Az elet megy tovabb

Kicsit docogve, nagyon megkesve, de vegre elkeszultem a perzsa kendovel.

Ez pedig itt a nagyobb kép (számítógépről feltöltve):

Emlékezés

Sajnos elment. Aznap, mikor az előző bejegyzést írtam, este fél tízkor, állítólag. Nem teljesült a kívánságom, már nem tudtam beszélni vele, mire odaértem a kórházba, kapott egy újabb adag morfiumot, és azt mondta az orvos, hogy most már igyekeznek nem ébren tartani a fájdalmai enyhítése miatt és hogy ne legyen halálfélelme. Mert hát benne volt a levegőben, beszélt róla gyakran, hiszen a tüdeje miatt gyógyíthatatlan beteg volt, tavaly pacemakert kapott... Én meg hessegettem el a gondolatot magamtól, menekültem, bizonyos helyzetekben. Filmekben olyan jól be tudják mutatni a nagy, érzelmes búcsúzásokat- hát erre a való életben nem lehet felkészülni.
Szerdán ahogy tettem a dolgomat a lakásban, újra előjött bennem az az érzés, amit gyerekkoromban gyakran éreztem, amikor egyedül voltam otthon, mert Anyukám kórházban, vagy szanatóriumban volt... Nem is kimondottan érzés, inkább valaminek a hiánya, valami csönd, valami válasz nélküli néma kérdés...
Csütörtök reggel telefonáltak, szerencsére a párom vette fel a telefont. Zokogtam és nem akartam elhinni. Ma is nehezen hiszem el, ma is ijedten nézek a telefonomra, ha hív valaki, mert az utóbbi időkben Anyukám hívott a legtöbbször. Szerdán még megígértettem egy szobatársával, hogy szóljanak, ha felébred, de azt mondták, hogy fölösleges, mert úgyis keresni fog. Sajnos többet már nem ébredt fel, belealudt a halálba. Remélem, ez így jó neki, nem fáj semmije, és nyugodtan ment el. Otthon ezt nem tudtam volna végig csinálni, viszont most így utólag hiányzik, hogy nem mutatták meg holtában. Akkor úgy éreztem, hogy de jó, legalább ettől megkímélnek... Nem, a halálra nincs jó módszer, az élők számára.

Gyerekkoromban azt hittem, hogy ő a legszebb nő a világon. :) Idővel pedig szembesülnöm kellett azzal, hogy hát vannak hibái, hogy sajnos egyre több problémája van az egészségével, egyre jobban szorul a segítségemre.
Én azért így fogok rá emlékezni, amikor még szép volt és fiatal, életvidám, pajkos nő. :)
Még eltart egy darabig, hogy ne legyen rossz érzésem, ha bemegyek egy boltba, mert az utóbbi időkben én vásároltam neki és önkéntelenül is azt nézem, a kínálatból ő vajon mit szeretne?
Nagyon örülök, hogy velem/mellettem van a családom, gyerekeim, akik szépek és okosak, és törődnek velem.
És nektek is, kedves olvasóim, akik írtak nekem, akik együtt éreznek velem.

Hallgatásom oka

a rengeteg tennivaló. Ez a bejegyzés - előre szólok- személyes hangú lesz, nem mutogatós. Amióta anyukám hozzánk költözött, gyakran jártunk orvoshoz, vizsgálatokra, kórházba. Műtötték is, szenvedett is... tegnaptól morfiumot kap, hogy emberhez méltón tudja kivárni(?) amíg leáll a szíve. Az enyém meg majd megszakad, mert mégiscsak az anyám. Ráadásul szeretett is, törődött is velem, én voltam a szeme fénye, elmondhatom. Tudtam, hogy beteg, hogy nincs ereje, túl nagy a daganata... mégis úgy érzem, erre nem lehet kellőképpen felkészülni. Imádkozom, hogy azért még tudjak beszélni vele, ne úgy menjen el, hogy nem köszöntünk el egymástól. 

Mert én még haza szerettem volna hozni, kicsit kiülni a kertbe, kicsit kártyázni vele a sok tennivalónk közepette... 

A kórházi körülmények riasztóak, idegenkedem tőle. 

Remélem, lesz elég lelkierőm. :(

Legutoljára ez a festményem tetszett neki nagyon. 

Címke eperdzsemhez

3 év kihagyás után ismét főztem egy keveset. Régóta szerettem volna saját címkéket, úgyhogy most leültem és rajzoltam egyet. Sajnos a nyomtatónkban jelenleg és hetek óta... nincs elég festék, úgyhogy nem tudom mutatni az eredményt, de ha a tiédben van és letöltöd a képet, talán neked sikerül, kedves Olvasó.

Én a picasa-ban szerkesztettem, és öntapadós papírra nyomtattam. Lehetne pár fajtát még, a variációk száma végtelen... ez most ilyen lett.

Ötlet: ha kacskaringós-cakkos ollóval vágod körül a széleket, csipkés hatású lesz. 

Perzsa minta

Sikerult egy kis idot lopnom es elkezdtem a mar emlegett perzsa mintat es nehany kisebb festmenyt is.
Sajnos anyukam nagyon beteg. En sem vagyok 'csucsformaban', ugyhogy mindenki turelmet kerem, akinek barmit is igertem, mert bizony most a varras- festes szorult a hatterbe.